A dicséret
Hatalmas vágyat éreztem magamban,
hogy jó gyermekeim pallérozottak
legyenek. Az elméjük csiszolása
közben határozottan s fokozottan
figyeltem arra, hogy elérjem – ami
hiánycikk nem egy szülőnél – hallják meg
a gyerkőceim, milyen kedvezően
nyilatkozom róluk másoknak. Álszent
sem voltam, amikor azt sugalltam, a
dicséret(felejtsük el a dicshimnuszt!)
a legbecsesebb vagyontárgyunk lehet
mindaddig, míg nem magunkra irányul.
(Budapest, 2011. augusztus 26. Erdős Pál Attila)
