Vakbél
Kedvesemmel épp arról vitatkozom
egy heves, szúró fájdalommal járó
rosszullét után, vajon a vakbelem
fölösleges szervem –e vagy sem. Már bánom
a szócséplést, mert az állapotom
még rosszabbra fordul. Nincs más, sebészhez
rohanok. - Élhetnék én vakbél nélkül?
- Ön igen – feleli vígan – de én nem…
(Budapest, 2011. szeptember 23. Erdős Pál Attila)
