Elcsodálkoztam…
Korábban minden kincset megadtam azért,
hogy messzi tájakra eljussak csodálni
a magas hegyeket, a tengeren tornyosuló
hullámokat, a csillagok fenomenális
körforgását. A szépség iránti vágyam,
fogékonyságom olyanná vált, akár egy
hangvilla, mely zümmögni kezdett az agyamban,
mihelyt valami gyönyörűbe botlottam. De
így hatvanon túl lenyugodva rájöttem,
mily ritka, mily bűvös és mily varázslatos
volt az a pillanat, mikor végre eszembe
jutott, hogy elcsodálkozzam önnönmagamon…
(Budapest, 2011. október 25. Erdős Pál Attila)
