„…csak a legjobbat…”
Ha bátran szembenézek a problémáimmal,
azok szép csendben úgy eltűnnek, ahogy
jönnek. Igen, ezzel az életfelfogással
még manapság is megnyílnak az ajtók
előttem… Régente az agyam telis - tele
volt előítélettel, ám idővel
sikeresen megszabadultam e beteges,
elfogultságaimtól, rendben s tán illően
teszem a dolgomat negyven éve, s az a jó,
így több hely maradt az eszemnek. Való
igaz, én csak a legjobbat vagyok hajlandó
elfogadni, s többnyire meg is kapom…
(Budapest, 2011. december 17. Erdős Pál Attila)
