Megfontolom…
A keménykezű főnök vészjóslóan
magához hívat, és máris kérdőre von,
nem habozok, nem őrlődök, a kényes
a történetet nagy bátran előadom,
melyben górém a hunyó… Szókimondó
s nyílt vagyok most is, ez okozza a vesztem,
a diri visszaél egyenes lelkű
habitusommal és mindenkit ellenem
uszít végül kirúg az állásomból,
persze nem közvetlenül, hanem, ahogyan
nálunk szokás, kényszerhelyzetbe hoz, nincs
más lehetőségem, mint megalázottan
távozni. Kapun kívül érve fújom
már: az őszinteség nem azt jelenti, hogy
mindent ki(meg)mondok, amit gondolok,
hanem meggondolok mindent, amit mondok…
(Budapest, 2012. január 8. Erdős Pál Attila)
