Eltűnődöm…
Eltűnődöm az első igazi szerelem
vérpezsdítő izgalmán, mikor gyújtó
érzést kelt bennem szép nejem, ahogy integet
felém, miközben a homokra futó
hullámok mezítelen lábát simogatják.
Végtelen hála tölt el, hogy abban a
világban, amelyben egykor kín és szenvedés
marcangolt – tépázott, ily hatalmas
boldogság ragyog rám. Ma ez a varázslatos –
tartós szerelem már a lelkem mélyén
lakozik, amely nálam messze túlnő azon a
bizonyos testiségen, s teljességén
túl olyan plusz erőt ad, ami ahhoz kell, hogy
szerencsésen – büszkén hajózzunk végig
az életen. Teljes szívből érzem most, amint
árad belőlem a szerelem, égig
ér fel, mert kölcsönös, s véglegesen összeköt
minket, mely kettőnkben a legnemesebb.
Tökéletes párként olyanok vagyunk, mint a
tenger, s biztos rév minden vihar ellen…
Ajánlom versemet A. B-nek!
(Budapest, 2012. január 13. Erdős Pál Attila)
