Bármit…
Egyik autós iskolában,
ahol okítottam, egy csinos,
ám szerény tudású leányzót
vizsgáztattam. – Igazán bármit
megtennék, hogy átengedjen e
nagyon fontos vizsgán, egészen
komolyan – suttogta a széplány
a fülembe. Arcomon látni
lehetett a meghökkenést és
a pírt, majd gondolkodtam egy sort.
- Nos, bármit megtenne? – kérdeztem
cinikus hangon. (Szapultam itt
egy kicsit magamat, de semmi
gyengeség!) – Igen, bármit! - Ez jól
hangzik, tetszik az elszántsága
Boglárka – akár tanulna is?
(Budapest, 2012. február 5. Erdős Pál Attila)
