Élvezem saját
társaságom
Semmi sem olyan szeszélyes és
változékony, mint az érzések,
gyermekkorom végigkísérték
a folyamatos meg nem értések,
ilyetén megtanultam korán
élvezni saját társaságom,
annak fényében, hogy én olybá
az lennék, aki – a láthatáron
nem volt senki! – biztosan kitart
mellettem életem végéig…
Elfogadtam önmagam, így ha
néhányan eljutnak a sértésig
velem szemben, akkor kész vagyok
megbocsátani és felejteni.
Nincs is annál jobb érzés, való
igaz: ha önmagam tudok lenni…
(Budapest, 2012. február 8. Erdős Pál Attila)
