A szépség
A szépség iránti fogékonyságomat
édesanyámtól örököltem, ami olyan,
akárcsak egy hangvilla, elkezd zümmögni
pindurka agyamban, mihelyt valami csoda –
szépet felfedezek. Nagyon hálás vagyok
az Istennek, hiszen a szépség az egyik - tán
a legdrágább – ajándéka, értékéből
az sem von le semmit, hogy egyben a legritkább
kincs is… Boldog is vagyok, hisz e szépségből
parányi azért nekem is jutott és persze
megköszönöm azt is, hogy mások is kaptak
az adományból: mert gyönyörködhetek benne…
(Köszönettel tartozom W. S. M. -nek!)
(Budapest, 2012. február 15. Erdős Pál Attila)
