Emlékezetkiesés…
Úgy emlékszem, barátom, Sándor mindig
felköszöntött a születésnapomon,
ám a legutolsó, a hatvanadik
alkalmából, nem. Sürgetés, nyafogó
számonkérés nem volt, mert úgy gondoltam,
majd csak eszébe jutok. Nos, így is lett,
minap csörgött a telefonom, Satya
jelentkezett be nálam. - Bocsi, ilyet
még sose tettem. Elvoltam egy remek,
dokinál: emlékezetkiesésben
szenvedek. - Na, ne, és mit mondott? - Menjek
haza és felejtsem el az egészet!
(Budapest, 2012. február 19. Erdős Pál Attila)
