Emlékeznek rám…?
Nem voltam olyan vezető, aki
fülét a földhöz tapasztva figyelt,
célpontnak kínálva hátsó felét, halk is
voltam, ám az általam irányított kisebb –
nagyobb közösségek legalább két
dolog miatt emlékeznek öreg
fejemre: mert megoldottam gondjaikat,
vagy azért kérem, mert megteremtettem őket…
(Budapest, 2012. február 16. Erdős Pál Attila)
