Egyedül lenni…
Nekem nem azok az igazán nagyszerű
órák, amelyeket népes társaságban
töltök el, hanem amit egy- két baráttal
csevegve, vagy szépirodalmi alkotásban
elmerülve, vagy gyönyörűséges zenét
hallgatva élek meg. Felejthetetlenek
azok a pillanatok is, amikor a
természeti titkokat lesem meg rejtek-
helyemről, kedvenc tájaimon. Észleltem,
legtöbbet azoktól kaptam, kiknek eszük,
lelkük magányban gyarapodott. Végtelen
sajnálatos, de bevallhatjuk, elegünk
van már abból az oktatásból, amely nem
tanítja meg az embert egyedül lenni
önmagával, tudva, családra szükség van,
hogy kibírjuk az élet nehézségeit…
(Budapest, 2012. március 21. Erdős Pál Attila)
