Megszerettem a nevemet…
Megszerettem a nevemet, a teljes
nevemet, bár sokáig berzenkedtem
ellene, különösképp a Pál helyett
szerettem volna, hogy Attila legyek.
Megszerettem a nevemet, sőt eggyé
váltam vele, jóllehet azt sem tudom,
honnan ered…, melyik távoli ősöm
szerezte, sőt nem ismerem – nem túlzom
el a dolgot – a történetét sem, ám -
de mégis lelkes hűséggel viselem,
már – már komikus – nevetséges módon,
büszke is vagyok rá (bár nem dicsekszem,
de néha túlteng bennem az Erdős vér,
az önbecsülés), mintha valahogyan
saját magam ötlöttem volna ki a
nevem, egy ihletett pillanatomban…
(Budapest, 2012. március 26. Erdős Pál Attila)