Vérünket szívja…
Barátom, Sándor felhívott este
s elmesélt egy szellemes, bumeráng
erejű történetet. - Képzeld el
Pál, a főnököm azért buzerált,
mivelhogy azt hallotta, hogy a cég
szilveszteri bálja után én egy
talicskát tolva jártam sötét éj
leple alatt a várost. - Ez szégyen
Sándor – üvöltötte a direktor, -
ezzel lejáratta a cégünket.
Van valami mentsége? - Mi az hogy,
főnök úr – mondta Sándor - vérünket
adjuk Önért, bár Ön egy tökfejű -
így Sándor – önnek nem jár tisztelet.
Talicskára azért volt szükségünk,
merthogy nem találtunk taxit Önnek…
(Budapest, 2012. május 17. Erdős Pál Attila)
