A múlt, a csoda, a látszat és az álmok…
A múltba nem visszatekintek,
hanem a mélyére pillantok,
akárcsak a tóba, egyszer ez
bukkan a felszínre, míg máskor
az, néha meg semmi… Utólag
jövök csak rá, hogy a csoda az
elmúló pillanat. A látszat,
a külszín olykor – olykor abba
a tévedésbe ejt, mi több, csal
meg, hogy többet várok el tőle
mint amennyit a látszatok ad-
hatnak egyáltalán, de dőre
lennék nem hinni álmaimnak,
amelyek közül feltűnően
sok képtelenségnek látszik, a
végén mégis kézenfekvőnek…
(Budapest, 2012. június 26. Erdős Pál Attila)
