Jó szeretni valakit…

                            Szeretett nőm és köztem dúló párharc

                            nem más, mint egy reménytelen viadal,

                                 melyet a legádázabb önzés és a

                                   zabolátlan hiúság fűt, mialatt

                               a szenvedély megsemmisíti eszem,

                           agyam és szívem, lassan olyan, mint a

                                 homokóra két egyforma edénye,

                                  amikor is az egyik megtelik, a

                                  másik kiürül. Mégis félő, hogy

                                 a szerelem az, ami megszabadít

                                  az életem minden akadályától

                                s fájdalmától. Jó szeretni valakit…

                          (Budapest, 2012. július 1. Erdős Pál Attila)