Ma már tudom, mire gondoltál…
Volt olyan időszakom, amikor
hajlamosnak tűntem a restségre,
apám nehezen tűrte naplopó
„kerüli a munkát” gyermekét, mert
azt remélte, többre viszi, mint ő,
bár már főtisztként szolgált nyugdíja
előtt. Humorba ágyazta intő
gondolatát, mikor is megpuszilta
homlokomat s a fülembe súgta:
a lustaság nem más, mint pihenés
elfáradás előtt. Majd becsukta
a szemét és elmerengett. Csicsergést
hallottam az ablakomból, fecskék
zajosan csiviteltek, ám apám
még ábrándozgatott. Felébredvén
ekképpen szólott: - Apám mondta tán,
hogy az örömteli munka olyan,
akár a fiatalság forrása.
Semmi sem zavar, csak az unalom.
Bizony, igaza volt nagyapámnak…
(Budapest, 2012. 08. 05. Erdős Pál Attila)
