Ma már tudom, mire gondoltál…

                               Volt olyan időszakom, amikor

                               hajlamosnak tűntem a restségre,

                                 apám nehezen tűrte naplopó

                            „kerüli a munkát” gyermekét, mert 

                                 azt remélte, többre viszi, mint ő,

                             bár már főtisztként szolgált nyugdíja

                                  előtt. Humorba ágyazta intő

                                gondolatát, mikor is megpuszilta

                                  homlokomat s a fülembe súgta:

                               a lustaság nem más, mint pihenés

                                 elfáradás előtt. Majd becsukta

                             a szemét és elmerengett. Csicsergést

                                hallottam az ablakomból, fecskék

                                  zajosan csiviteltek, ám apám

                               még ábrándozgatott. Felébredvén

                            ekképpen szólott: - Apám mondta tán,

                                  hogy az örömteli munka olyan,

                                       akár a fiatalság forrása.

                               Semmi sem zavar, csak az unalom.

                                Bizony, igaza volt nagyapámnak…

                          (Budapest, 2012. 08. 05. Erdős Pál Attila)