Adum és örömöm…
Feltehetően nem öröklött vonás
a kedvesség, gondolnám inkább tanult
magatartásformának, hiszen idő
múltával elsajátítottam, így legfőbb adum
s legnemesebb örömöm, ha valami
olyat cselekedhetem én, aminek
tisztaságában és igazságában
nem kételkedem, sem a cselekedet ideje
alatt, sem a cselekedet után, bár
hasznos tudni, hogy illik viselkedni, mert
akkor eldönthetem, viselkedjek –e
ildomosan. Nem árt, ha az ember intelligens…
(Budapest, 2012. 08. 19. Erdős Pál Attila)
