Ahol keresik az ember hajszálát…
Évekig saját hajvágó gépemmel
formáztam hajkoronám, majd gondoltam
egyet és felkerestem a régen nem
látott fodrászomat. - Megkopaszodtam
- sóhajtottam, ahogy belehuppantam
a kényelmes ülésbe. Néhány ügyes
ollócsattogtatás után fújhattam
a maradék hajamat is. - Ne büntess
tovább Istenem, hagyd meg nekem ezt a
pár hajszálat – fohászkodtam, s jeleztem,
fizetni szeretnék. - Kétezer, de ha
szeszt és habot is kér, akkor egy ezrest
csapjon még hozzá. - Mégiscsak hallatlan,
hogy én ugyanannyit fizessek ezért,
a hajvágásért, mint egy sűrű hajjal
megáldott ember – berzenkedtem – felét
nyugodtan elengedhetné. - Nos, drága
uram, fogadja el, mint jó keresztény,
hogy Ön nálam ezentúl már nem a
vágást fizeti, hanem a keresést…
(Budapest, 2012. 09. 23. Erdős Pál Attila)
