Tűzpiros bugyi…

            Drágám, kérlek, fogadd el, nem lehet úgy élned,

            hogy semmiben se vallj kudarcot, hogy ne érjen

                   csúfos felsülés gyermeked nevelésében,

                  hogy ne hiúsuljon meg kezdeményezésed,

                 elgondolásod a munkahelyen, legfeljebb

                    akkor, ha annyira óvatosan és csínján

           élünk, hogy az már majdnem olyan, mintha nem

              is élnénk. Ám, lelkierőd elhagyott, tán híján

                lehetsz az önismeretednek is, mert szinte

           lehetetlen azt megértenem, rossz hangulatban

              miért is lehetsz, amikor mindennap kedvenc

                fehérneműd, a tűzpiros bugyid van rajtad…

            (Budapest, 2012. október 11. Erdős Pál Attila)