Vízit
Néhány éve csípőmet megoperálták,
protézist ültettek testembe, fájdalmas
órákat éltem át, egész éjjel lámpák
világítottak az ablakon, szánalmas,
de függönyt is ellopták a karnisról.
Reggel egy orvosi csoport állta körül
az ágyamat, szenvedtem nagyon. Kapzsi or –
vosok, csakúgy lestek ki a kútfejűkből. Gyűlt
bennem a harag a kínoktól, elgyötört
arckifejezéssel nyögni kezdtem: - Inni
szeretnék! Majd hangosabban: - Vizet! Hörgőm
égett. Rám szóltak: - Nem vizet, hanem vízit!
(Budapest, 2012. október 9. Erdős Pál Attila)
