Az én csajaim…
Most már jól tudom, miért szeretek
több lányt egyszerre. Addig kerestem –
kutattam közöttük, míg végül rá
nem leltem az igazikra. Szépségük – bár
hatással voltak rám – nem számított
annyira, minthogy minő csábító
rucikba csomagolták magukat.
Így szedtem fel a piros hacuka
viselőjét, Emőkét. Vadmacska
természetű, ágyban akrobata
a javából, de emellett szenvedélyes,
leleményes, miközben kedélyes
és mindig a jó oldalát látja
az életnek, noha van hibája,
gyakorta indulatos a drága…
A piros ruhás dögös lány mára
már előlépett legelső első
szeretőmnek. Nyomában a felső
tízezer egyik lánya, a nett Pálma,
a második szerelmem, a sárga
színű ancugok nagy rajongója,
amely az irigység szimbóluma ,
ámbár a csinos Pálmát leginkább
az optimizmus, a bizakodás
és az örök hit jellemzi, mára
személyiségét meghatározza
a bölcs humor, a higgadt nyitottság,
a könnyen létrejövő barátság.
Lilla csinos fejét lila színű
cuccai miatt csavartam el, mert
kifinomult. Nem vagyok kishitű
már, négyen élünk, nagy szerelemben…
(Budapest, 2012. október 22. Erdős Pál Attila)
