Gyertyafényes vacsora…
Gyertyafényes vacsora, békés este,
Szegeden, a Novotelben, csendesen
telnek a percek. Feleségem, kezem
fogja, és érdeklődve néz rám : - Kedvesem,
az én szemem olyan kék, mint a nyári
égbolt, ugye? Sóhajtok egyet. – Lári –
fári, mondd, mit akarsz ezzel mondani?
Hát persze! – És ugye, az ajkam olyan, mint
a frissen nyíló piros rózsa. - Hát persze! –
feleltem ímmel – ámmal. – Fanyalogsz, ám
én mégis úgy szeretem, mikor ilyen
költői hasonlatokat pazarolsz rám!
(Budapest, 2012. november 4. Erdős Pál Attila)
