Három perc…
Minap belebotlottam a körúton
egy általam ismerősnek vélt, magas,
jóképű fickóba, aki megadón
ölelt át, s felvilágosított, ő Vajas
Pista, egykori osztálytársam. Máris
a témánál voltunk. – Képzeld, a nejem,
akit nemrég vettem el, mintegy háklis
vénasszony, kirúgott engem, érted, engem,
mert nem bírom három percnél tovább az
ágyban – panaszolta Pista. – Baromi
módon sajnállak, három perc! De mondd csak,
hogy az ördögbe tudsz annyit vacakolni?
(Budapest, 2012. november 5. Erdős Pál Attila)
