Szerelmemhez…
Álmodni rólad, maga volt a mennyország,
köszönöm azt a napot, mikor szerelmet
vallottál. Ígérted, szerelmed mély, akár
a tenger, adsz belőle szívesen - neked
csak annál több lesz… Elhittem, hogy szíveddel,
lelkeddel szeretsz, ahogy költőt idéztél,
szeretsz ábrándos Őrült szerelemmel, s te,
te édes kislány szemeiddel megigéztél.
E szerelemnek megvoltak a sajátos
előérzetei, mert tudta, szerelmed
szerelmet gerjeszt, ámde a valóságos,
csúf élet e szép álmokat elkergette…
(Budapest, 2012. november 3. Erdős Pál Attila)
