Nézz fel az égre…
Csak szeress, csupán ennyit kérek kedves,
csak szeress, ne kérdezz annyit, csak szeress.
Nézz fel az égre, látod a felhőket?
Az én arcom kandikál ki belőle.
Csendes szélben hangom hallod – e édes?
Szerelmem, ha elbújik a Nap kékes –
szürke felleg mögé, akkor is tudom,
hogy szeretlek téged s hiányzol nagyon…
(Budapest, 2012. november 17. Erdős Pál Attila)