Sivár, vigasztalan élet
az, ami soha nem sebzi
meg a halandót. Kaland végett
nem megyek a szomszédba, edzi
is testem – lelkem, jóllehet
elfogadtam, sok szerencse
is kell az élethez, de persze
felismertem azt, rengeteget
tehetek azért, hogy végleg
rám leljen, tudva, az élet
szereti, ha gyengéden kérem:
- Nos, gyere, menjünk együtt szépen…
(Budapest, 2012. november 26. Erdős Pál Attila)
kékszemű hölgy
fotó
fotó
2651., Szeretet és az elme (É211) Volt egy olyan pillanatom (É212) A kutya és én (É213) Forgalmi dugóban az alagútban (É214) Főpénztárost kerestetik! (É215)
2650.,Ilyen időket élünk (É205)Imádom a könyveket (É206) Különbség (É207) Megálmodtam (É208) Megfigyeltem (É209) Saját utam... (É210)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
