Ma már büszkék rám…
Egy időben, jóapám és jóanyám
csak annyit láthatott – tudhatott rólam,
hogy minden egyes találkozásunknál
másik autóból szálltam ki. Furdalt – ostoba
módon – a lelkiismeret, merthogy nem
árultam el, kocsik eladásából
egészítem ki a kis jövedelmem.
Nem álltam ki elébük, ezért a hallgatásból
sok mindent félreértettek. A könnyed
élet, bizony nehéz mesterség. Arra
gondoltam, ha az embernek napközben
annyi ötlete támadna - amelyre én sajna
egész életemben képtelen voltam – ,
mint amennyi egy álmatlan éjszakán,
hamar meggazdagodna. Nem aggódtam,
inkább tanultam, szüleim büszkék rám odaát…
(Budapest, 2012. október 19. Erdős Pál Attila)
