Harmónia és szimfónia…
A szerelmed az élet minden
nehézségétől, fájdalmától
megszabadított, ezért szívem
hálával tartozom. Vágyam hányszor,
de hányszor kielégítetted,
mégsem tudok betelni veled.
Az első gondolatom, kedves,
mindig te vagy, van úgy, hogy csak fekszem
és nézlek, mikor láthatóan
épp álmodsz, tán rólunk, szétterült
hajad kezembe fogom, olyan
selymes, mint egy bársony szövet, ezüst
csíptetők kiemelik csinos
füleid, közelebb húzódom
hozzád, remélve, hogy be tudok
lépni álmodba. Az utolsó
leheletemig veled leszek,
szép szerelmünk harmóniájánál
dallamosabbat nem ismerek,
nincs szebb ennél a szimfóniánál…
(Budapest, 2012. november 28. Erdős Pál Attila)
