Élvezem az életemet…
Élvezem az életemet, mert szerencsére
van egy társam, akivel ezt az élvezetet
megoszthatom. Mindig arra vágytam, egészen
fiatalon is: szeressenek. Éjjelente
megjelent álmaimban, kire vágyakoztam,
ki előbb kedvesem, később életem társa
lett. Nincs más, nem akarok más gyönyört, valóban
csak, amit tőle kapok. Bűnöm, vétkem, hála
szép páromnak, kevés, ritkán botlottam. Miért
vagyok boldog? Mert sosem bántott a szerelmem,
vallomásaimban tett ígéreteimért,
nem nevetett ki s nem kacagott a szemembe.
Az én szívem nem csalinkázott sokat, noha
tehettem volna, de tanultam eleget, így
is. Szerelmünk egyre őszintébb és ahogyan
telik az idő, meglehet, sejtelmesebb is…
(Budapest, 2012. december 3. Erdős Pál Attila)
