Nincs türelme…
A Dagály – fürdőben kihívtak
egy sakkpartira, mert kivívtam
játékommal a szimpátiát.
Akkortájt, mint egy vidám titán
megragadtam minden alkalmat,
hogy tudásomat megmutassam,
támadtam bástyámmal, lovammal,
királynőmmel, és a futómmal,
gyűlt a közönség a medence
szélén. Egyszer csak megremegtem
és hátrafordultam, egy fickó
mereven bámult rám: - Te filosz,
már megbocsáss, három órája
állsz a hátam mögött, hogy lássad,
miként sakkozom. Mért’ nem ülsz le?
A srác meglepett: - Nincs türelmem…
(Budapest, 2012. december 21. Erdős Pál Attila)
