Megzaboláznám, de …
A szerelem vad, szilaj és féktelen
erejét próbálom megzabolázni,
de félek, teljesen felemészt engem
e hiába való küzdelem, parolázni
vele felesleges, mert bolonddá tesz,
ha meg akarom érteni, cserbenhagy,
összekuszál, megkavar. A szerelmem
lassan – lassan már olyan, mint egy fenenagy
fertőző betegség, hisz minél inkább
óvakodom tőle, annál könnyebben
elér. De, mégis, bensőm érzi tisztán,
hogy a szerelem tavaszi növény, mely
mindent behint a reménység gyengéden
finom illatával, még a romokat
is, melyekre felkepesztet. Elvégre
szerelem tölt fel férfiakat, asszonyokat
testi – lelki vágyakkal és megélni
vele lehet a kifejezhetetlent,
a szerelem nem többet jelent, csak - mint,
a teljes világot, az egész mindenséget…
(Budapest, 2013. január 13. Erdős Pál Attila)
