A szépség és a tapasztalat
(A kép csak illusztráció!)
Igazán szép babaként jöttem
napvilágra, nemcsak anyám
dicsérte meg égszínkék szemem,
finom bőröm, helyes pofikám.
Szívesen emlékszem óvodás –
kori élményeimre (!), éltem
isteni szépségemmel, csodás
kisleánykák szívét nyertem el,
Iskolásfiúként azonban
már a szerelmüket is. Múltak
az évek, azt éreztem, mintha
ékességem fénye tompulna.
Így is lett, a szépséggel az a
baj, hogy olyan, mintha gazdagon
születne az ember és sajna
meglehetősen gyorsan (ahogy
az évtizedek száguldanak),
szegényedne. Szerencsére
a tapasztalatra fordítva
igaz a fenti fejtegetésem…
(Budapest, 2013. március 21. Erdős Pál Attila)
