Képzelőerő 2.
Muszáj volt megtanulnom, hogy a
legnagyobb óvatossággal használjam
a lehetetlen szót, s úgy gondoltam,
a képzelőerőmből élek (dacára
annak, hogy én némileg híján
is lennék a fantáziának), mintsem
a múltamból. Ugyanakkor vitán
felül félelmetesnek tűnik, a hitem
is olykor – olykor megingott, ha
mégis elmentem a lehetőségek
mellett, hiszen az többnyire olyan,
amit valahogy nemigen vesszük észre…
(Budapest, 2013. február 6. Erdős Pál Attila)
