„…jobban fáj a szívem és lelkem, amit…”
Most, ahogyan én visszatekingetek az eltelt
hat évtizedemre, talán már lenyugodva
elmondhatom, sokkalta jobban fáj a szívem
és lelkem azért, amit én elmulasztottam,
mint azért, mit kevésbé jól tettem, jóllehet
az igazat megvallva – nincs titkom - kezdettől
fogva nem nagyon bíztam a kötelességben.
Az odaadástól és a lelkesedéstől
viszont sokkal többet remélek életemben,
már csak azért is, mivelhogy az alaptalan
remény - csalóka ábránd jóval termékenyebb,
mint a kötelezettség, ez tagadhatatlan…
(Budapest, 2013. július 8. Erdős Pál Attila)
(