Kötél és szerencse
Korán, túl korán kellett megkockáztatnom,
hogy én rálépjek arra a kötélre, mert
bizony át kellett kelnem a szakadékon,
ezáltal megtanultam talán egy teljes életre,
a legnagyobb elővigyázatossággal
használjam a lehetetlen szót. Képzeltem,
szerencsére is szükségem lehet, vártam
rá, de nem voltam bolond, hogy rábízzam az életem…
(Budapest, 2013. július 13. Erdős Pál Attila)