Nem szólt, hogy elmentem…
Néhány évi sportvezetői
állásom megkívánta hősi
helytállásom, gyakran repkedtem
versenyekre. Lassan kedvesem
megszokta távollétem, míg két
szép gyermekem hiányolt mindég
engem. Történt egyszer: csehekhez
repültem kéthétre. Szerencse
mellém szegődött, mivel végre
vehettem egy elemes, kékre
és zöldre pingált Skoda járgányt,
meg egy szép barbie babát. Vártnál
sajnos később érkeztem haza,
ámde a vacsoránál laza
módon kezeltek a gyerekek,
fel sem tűnt nekik, hogy hetekre
nélkülöztek, mit zokon vettem.
Akkor csak nyolcéves Emese
máris közölte véleményét:
- Nézd, anyu nem is szólt, hogy elmentél…
(Budapest, 2013. július 3. Erdős Pál Attila)
