A sorsom te vagy…
A sorsom te vagy, e heves szerelmet
hidd el, nem kerestem, mivel véletlen,
hogy találkoztam veled. Minden reggel,
délben, este és éjjel – mily képtelen
kérés feléd – szeretném, ha szeretnél
és lennénk egymáséi. Még szüntelen
beleremegek, milyen szerencse ért,
hogy érezhetem kis szíved szünetlen,
szapora dobogását, noha ennek
a csodás szerelemnek távoli sokk -
szerű rengését már érzem, mert benne
csata és béke mindig változni fog…
(Budapest, 2013. augusztus 13. Erdős Pál Attila)
