Ha, ha, ha…
Még fiatal srácként hamar
a lényegre tértem. – Anna,
legyél már végre az enyém.
Nem hatottam meg, az eszén
pedig meglepődtem, hiszen
feleletként olyan ige
módot választott, amelyet
én ritkán használok, s tette
ezt háromszor. Feltételes
forma az én egészséges
s páratlan önbizalmamat
lelombozta, ím: - Ha, ha, ha…
(Budapest, 2013. augusztus 20. Erdős Pál Attila)