Igaz történet
(1970 Katonai eskü napján a debreceni Bocskai laktanya ifjú katonacsapata 6:3 – ra legyőzte felsőbb osztályú ellenfelét, ahol 3 gólt sikerült szereznem! A guggoló sorban balról a harmadik: Erdős Pál)
40 éve történt, jó tudni, sokan emlékezhetnek egy olyan mérkőzésre, amikor is azt gondoltam, talán gyökeret ereszthetek egy fővárosi labdarúgó klub felnőtt csapatában. 1973 szeptemberében a Budai Építőkkel vívtuk rangadónkat, idegenben, én a Zalka MKM Főiskola csapatának középcsatáraként hat góllal terheltem meg az ellenfél hálóját, 7:0 –ra győztünk, a hetedik gólt főiskolai barátom, egykori szomszédom, Herczig Anti lőtte. Megtekintette a mérkőzést a Bp. Honvéd egyik játékos megfigyelője is (nem tudtam róla előzetesen, talán jobb is… J), az ő közreműködésével, 1974 nyarán leigazolt a nagy múltú egyesület. Itt sok babér nem termett számomra, hiszen egy súlyos sérülést követően kerültem oda, több hónapig edzésre sem járhattam, de végül is három bajnoki mérkőzésen három gólt szereztem a tartalékok között, akik szinte kivétel nélkül az NB-I – ben játszottak.
A katonaság közbeszólt, a HM miniszter Kalocsára helyezett, mint ht. katonát, ezzel végleg megpecsételődött a sorsom, csak alacsonyabb osztályokban szerepelhettem, de végül is hivatalos bajnoki meccseken 200 – nál is több gólt szereztem, kilenc (!) együttes színeiben fordultam meg pályafutásom alatt, kedvenc csapatomban, a Fradi ifi I –ben is rúgtam a bőrt ( ott lettem először igazolt focista), így összességében szívesen emlékezem vissza 15 éves, aktív időszakomra…
(Budapest, 2013.szeptember.3. Erdős Pál Attila)
