Uzus (Megszokás)
A holdvilág meglepetésszerűen
hull a sötét ajtóra, bekukucskál
a szűk repedéseken, én felülve
nézem kedvesem arcát. E uzus tán
gyermeki, mit nem bánok, ám imádom,
ahogy ez a szép orca a hasadó
csillagokra tárul, imádom, ahogy
rásimul a gyönyör fénye, altatón.
Ilyen meghitt pillanatokban érzem
és döbbenek rá, bizony az életben
valójában semmi sem lényegesebb,
csak az, valaki igazán szeressen…
(Budapest, 2013. szeptember 18. Erdős Pál Attila)