Az őszinteség megölte szerelmünket …
A fejem zsenge pillanatai
voltak a szívem legszebb percei,
utóbbit Isten azért teremtett,
szeressünk vele. Csendes terveim
megosztottam veled, érzelmekre,
gyengédségre, szeretetre vágytam,
mert e nélkül az élet semmit sem
ér, lélektelen gépezet. Tágra
nyitott szemekkel néztél rám, látva,
én ép ésszel őrjöngök, szerelmes
szívem átadtam. Ám a hazugság
megölte szerelmünket, mert kedves
azt hazudtad nekem, nem veted meg
a koldust, a szegényt, de álarcod
lehullott, őszintén bevallottad,
többre értékeled a gazdagot…
(Budapest, 2013. október 1. Erdős Pál Attila)
