A beszélő ló…
Reggeli kávémat kortyolgattam,
amikor nejem a hátam mögé
somfordált s jó kupán vágott. – Apa,
találtam egy cédulát a sötét
nadrágod zsebében, amire a
Korinna név volt írva – hadarta
tajtékozva kedvesem. – Azt hiszem,
tartozol némi magyarázattal.
- Csillapodj már drágám! – feleltem -,
talán emlékszel, hogy a múlt héten
kimentem a lóversenyre? Dereng
valami? Így hívják azt az ében-
fekete lovat, melyre fogadtam.
Másnap reggel a nejem, ahogyan
meglátott, újfent rám vágott. – Apa,
az imént telefonált a lovad!
(Budapest, 2013. október 27. Erdős Pál Attila)
