Már késő
Volt egyszer valakim,
akiről azt hittem,
hogy a tenyeremből
eszeget, jóllehet
nem ártott volna meg,
ha néha – néha bölcs
előrelátásból
megszámoltam volna
ujjaimat. Már késő…
(Budapest, 2013. november 30. Erdős Pál Attila)