A természet súg nekem…
(a képen a szerző: Erdős Pál Attila)
Szívem lassú halállal haljon
meg? Egyenként hullajtsam el a
reményeimet, miként a fa
a leveleit? Tagadva
rázom a fejem, a természet
súg nekem: bár az öregségem
ellen nincs mit tennem, elvégre
eddig leginkább nődögéltem,
ma pusztulok, de nem vaklárma,
száradós és korhadós ággal
is termek még, persze meglehet,
nem mennydörgősen ropogóst, de
talán az észleleteim telt
aromájával ízesebbet,
élnem türelemmel kell, várva
fény legyek , végső lobbanásban…
(Budapest, 2013. október 8. Erdős Pál Attila)
