Bárhol…
Nézem a fákat a ligetben,
e szigeten a legszebb látvány,
s csodálom, ahogy mindegyiken
szétfeszül a mélység, szép nyárfák,
égig nyúlnak, minő magasság!
Akármerre is tekintek én,
inkább felfelé, kitárul már
minden égtáj: út mindenfelé…
Lelkünk elvált egymástól, bár jól
tudjuk az okát, képtelenség
volt változtatnunk. Ámde bárhol
légy, megyek, hisz a szívemben élsz…
(Budapest, 2013. szeptember 9. Erdős Pál Attila)