Erdős Pál Attila: Verseim, költeményeim, írásaim

Majdnem… Öreg ember nem vén ember, bizonyság erre két idős bá’ beszélgetése. – Ide figyelj Elemér – szól illő   tisztelettel Sándor - , jó ha tudod, én majdnem mindennap szerelmeskedem. Ostoba kis vigyor jelenik meg a   meglepetéstől El keskeny arcán.…

Saját sorsom… Ráébredtem épp jókor, hogy hiábavaló másvalakik csillogó életét utánoznom –   hibátlanul amúgy sem tudtam volna – a legjobb, ha színtelenebbül, de élem a saját sorsom…     (Budapest, 2013. május 3. Erdős Pál Attila)

Öreg lennék? Van néhány nyavalyám, minek is tagadnám? Hatvankét évesen miért is érezzem   öregnek magamat? Azért, mert hajamat dér lepte el, avagy mert fejem búbja tar?   Igazán öregnek, mondhatnám idősnek kizárólag akkor érzem magam,…

Csábító Egy csodaszép, fehér Mercedes lassan lefékez egy gyönyörű, ezüstszőke hajú nő mellett, vezetője egy dús sörényű   magabiztos fiatalember vidáman kiszól a kocsiból: -  Cuki csinibaba, nem lenne kedved beszállni Bak Józsihoz?   -  Vicces…

                                      Győzni és flörtölni… Jó sportolóként imádtam győzni, ámbár ráébredtem arra, flörtölni is csodálatos dolog, sőt még hosszabb ideig tart…

Rák Az orvos megkérdezte Sándort, kórelőzményeinek írása közben, hogy volt – e a családjában valakinek rákja. – Nem. Várjon! –   gondolkodott el Sándor. – Drága doki, bocsánat, a nagymamámnak volt. – És hol? – érdeklődik továbbra is a doktor. –…

Nevetni muszáj…   Új szerkesztőségünkben jó hangulat uralkodott, a nagymenő főszerkesztő egy remek viccel még tovább fokozta a vidámságunkat, de  Csöröge Ernő,   az izgága újságírónk kedélye mélypontra süllyedt. – Itt mindenki betegre kacagja…