(A fotón: id. Erdős Pál, Erdős László, Erdős Valéria, Erdős Ágnes, Erdős Pálné és a szerző: Erdős Pál)
Amikor én még örökmozgó, torzon - borzú
gyermek voltam, az élet beláthatatlanul,
valójában elképzelhetetlenül hosszú
jövőnek tűnt, jóllehet ma már hallatlanul,
vagy tán lehetetlenül nyúlfarknyinak tetszik,
hatvan felett. Az ember tényleg megöregszik…
(Budapest,2014. január 2. Erdős Pál Attila)
fotó
fotó
2655., Szomszédom karambolja (É231) Színlelés (É232) Hinned kell önmagadban (É233) Rutin (É234) Öv alatti kérdés (É235)
2651., Szeretet és az elme (É211) Volt egy olyan pillanatom (É212) A kutya és én (É213) Forgalmi dugóban az alagútban (É214) Főpénztárost kerestetik! (É215)
2648.,Szeretem magam…(É195) Világvége (É196) Betörő a lakásomban…(É197) Facebook (É198) Isteni érzés (É199) Az újságírónak joga van…(200)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
