Moncsicsi
Életem szerelme esténként
énekszóval altatta Emesét,
a gyönyörű barna szemű tündérkét.
Gyorsan teltek – múltak az évek, zenét
szerető lány vált kislányunkból,
jóllehet kicsi virágunkból
sem lett művészember, bár a hajlama
arra mutatott, hisz a nagy Santana
is megihlette őt. Szép gitár
gyűjteményének híre ment, pár
évig pengette a kemény húrokat,
de idővel megunta a dúrokat.
Egyszer Emese a Moncsicsi
vidám dalát dúdolta: - Csitt, csitt –
így a nejem – veled a pocakomban,
eme mókás danával altattalak.
Csodás perceket éltünk át apáddal.
Mire Mesi: - Óh, szóval te voltál az?
(Budapest, 2014. március 19. Erdős Pál Attila)
