Én csak téged kerestelek…
Én sohasem a szerelmet
kerestem, nem, hanem csak téged,
vállalva, sokáig leszek
csalódott szerelmes, ha mégsem
lellek meg időben. Ámde
rád találtam, most boldog vagyok,
mert létezel, s én is képes
vagyok oly szerelemre (adott
az Úr szép lelket), amiről
fogalmam sem volt, mindezért
köszönetet mondok. Hívő
ugyan nem lettem, de Istenért
fohászkodom már bánatomban.
A szerelem érzése velem
született, mely összhangban
van éltető leheleteddel…
(Budapest, 2014. január 17. Erdős Pál Attila)
